Ébredj rá!

Az ember szereti a hátszelet. Méginkább a fórt, amivel előrébb indulhat másoknál. Sokkal élvezetesebb egy előnnyel lefutott verseny, csalfa, de fényes győzelemmel, mint egy videó egy lefutott versenytől. Nincs ez másképp a főzéssel, avagy a gondolkodással. Félkész ételt venni jó, mint a célvonal elől elstartolni, és nagy mellénnyel bejelenteni, hogy pizzát sütöttem, amikor csak beraktam egy félkész terméket a sütőbe, s vártam.

Bármely dolog értelmének az általa, ill. segítségével elérhető célt nevezzük. Általában cselekvések, történések értelmét firtatjuk, de tárgyak értelméről is olykor beszélünk, és akkor az ővelük megvalósuló cselekvést tekintjük az értelmének (amely cselekvésnek azután ismét csak egy cél lesz az értelme).

A hit a végső miértekre adott nem kielégítő válasz, ill. válaszok sokasága.

A tudományos gondolkodás szeret elvágólagosságot megfogalmazni atekintetben, hogy mi az amit tudunk, és mi az ami ezen körön kívül esik, tehát csak fantáziálhatunk róla, hipotéziseket állíthatunk fel, vagy még inkább helyes, ha annyit mondunk "fogalmam sincs".

A külső figyelembevételével történő kapcsolatfelvétel, ill. már eleve a szimpátia eldőltének mikéntje evolúciós eredű. A faj fennmaradását szolgálja, hogy minden egyed keresi valamiféle kódolt preferenciák alapján ígéretesebbnek tűnő fajtársak társaságát, ill. a szaporodás lehetőségét.

Erről a fontos aspektusról kell egy szöveges érintkezés során lemondani? Ez valóban érvágásnak tűnik. Legalábbis, ha az külsőben megmutatozóan ideális génálományra feni valaki a fogát.

Egykor léhűtők vigyáztak rá, hogy a víz megfelelő hőmérsékletűvé váljon. Ám a felettesük ezt nem nézte jó szemmel, ezek a feledtesek már csak ilyenek. Ezért odament a naplopókhoz és adott nekik fejenként egy-egy maflást. Ezen történelmi eseményt foglalták egybe, s lett a tó neve naplopók + maflás = Naplás. Egy marslakó ennyit legalábbis kell, hogy tudjon. Látni pedig így látta:

Azt hihetnők, és a pszichológiéban Freudtól napjainkig általános az elképzelés, hogy ha valaki önnön erejéből változni akar (nyilván valami rossz tulajdonságában), akkor ehhez tudatosítania kell, hogy ez a tulajdonság, ill. annak hatásai számára több rossz hatással járnak, mint jóval. Azaz nem éri meg ilyennek lennie. Ha e tudatraébredés megtörténik, akkor sutty, megváltozott, hiszen minden jelen van az ön-meggyőzéshez. Ha mégse változott meg, akkor az azért van, mert nem eléggé tudatosult.

Mivel a gazdaságot a pénz irányítja, s tette ez most és eleddig is, bátran feltételezhető, hogy az annyira trendi szöveg, minthogy környezettudatos vásárló, meg ez az „spórolj az energiával, védd a földet” zászló, csak egy cukormáz a szagtalan pénz körül. De miért ölt ilyen alakot?

Közkeletű a húsmentes étrendre esküvők indoklási rendszerében, hogy a húsevés az állatok leölésével jár, valamint addig is sok fájdalmat okoz nekik, márpedig ez nem megengedhető, ezért ők nem esznek húst, és ezt másnak is meg kellene szívlelni.

De milyen alapon állítják ők, és még a népesség zöme, hogy az állatok valóban éreznek fájdalmat? A legtöbben ezt a kérdést fel sem teszek, nyilván éreznek, pont. Esetleg, ha kérdőre vonják őket, akkor az indoklás abban kimerül, hogy de hát látszik rajtuk. A szemernyit alaposabbak odáig merészkednek, hogy közös az evolúciós múltunk, és a fájdalomért felelős érzékelők és idegpályák, ugyanúgy megvannak bennük, mint bennünk emberekben, tehát nyilvánvaló.

Igen ám, de valamiben csak eltér ember és állat. Nézzük a tudat, mi több, az öntudat meglétét.